Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Átformálnánk őket / 3

Ha nem is az Igazságot képviselik, bennük mégis van egyfajta elhatározás, határozottság a döntéseik irányában: „igen vagy a nem?” Ez nagyon tiszta vezető szerepet jelent gondolkodásukban. A köztes dolgokról általában előre beláthatóan tudják a biztosat, melyeket, ha el is fogadnak, részükről nem jelent azonosulást. Az elfogadással, nem vezetnek félre senkit. Legfeljebb mi nem kérdezünk rá dolgokra, sokszor önmagunkban.

Úgy tűnhet, jelenlétükben helyes lehet minden, amit és ahogyan megélünk. A gond akkor kezdődik, ha netán nagyobb, és csábító befolyásolásainknak mégsem engednének.

Ilyenkor érdekes helyzet áll elő, melyben sokszor nagyobb bennük a szembesítés. Pedig hány esetben faragnánk rajtuk, miközben nem vesszük észre, hogy nem is őket faragjuk meg. Elvárásainkban is inkább látszólagos, hogy az alkalmazkodásuk hiányára hívjuk föl figyelmüket. Elgondolkoztató mégis, hogy akár az imaéletünk, az együtt imádkozás lehetősége is milyen formában, milyen irányba egyszerűsödhet, mígnem el is marad.